Szerző: Podhorszki Anikó

  • Szerepek között…

    Szerepek között…

    Szerepek között

    Anyaként sokféle szerepben kell helytállnunk. Ez időnként nagyon megterhelő tud lenni.

    Egyszerre szeretnénk mindenhol ott lenni. Tökéletesen teljesíteni. Pedig ez lehetetlen.

    De talán nem is kell. Nem kell egyetlen szerepben ragadnunk, lehetünk hol ebben, hol abban.

    Az anyaság mellett ott van a nőiességünk, a saját vágyaink, álmaink, küldetésünk. És igen, néha bűntudat nélkül szeretnénk csak nők maradni, nemcsak anyák.

    Családokat fotózok évek óta. Gyakran látom, hogy mi, anyukák, egyszerűen megfeledkezünk magunkról: „elég, ha a gyerekek rajta vannak a képen, én nem számítok.” Pedig számítunk. Fontosak vagyunk.

    Az utóbbi időben egyre jobban érdekelnek a női történetek. Talán azért is, mert magam is több szerepben lavírozom, és nem szeretném feladni egyiket sem. Anyaként, nőként és alkotóként is jelen szeretnék lenni.

    Ezért mostantól az oldalamon a családfotók mellett egyre több női portrét is láthattok majd. Olyan képeket, ahol nem az anyaság, hanem a nőiesség kerül előtérbe.

    És többet láthattok majd női brandfotókat is, mert szeretném bemutatni azokat a nőket, akik szívből építenek valamit, akiknek van egy küldetésük, amit a világ felé szeretnének megmutatni.

    Hiszem, hogy ezekben a szerepekben, anyaságban, nőiességben, vállalkozásban, ugyanaz az ember van jelen. Csak más-más arcát mutatja.

    Ha úgy érzed, szeretnél magadról is egy olyan képet, ahol nemcsak anyaként, hanem nőként vagy alkotóként jelenhetsz meg, akkor keress bátran.❤️

    Családi fotózás a naplementében a Velencei-tó körül

    Ha kedvet kaptál egy fotózáshoz, vagy szeretnél több képet látni tőlem, nézd meg az Instagram-oldalamat: @havasp.aniko.photography

    Várlak szeretettel!

  • Családi fotózás a szabadban kutyákkal, eső előtt:)

    Családi fotózás a szabadban kutyákkal, eső előtt:)

    Családi fotózás Velencén, Fejér megyében.

    Családi fotózás a szabadban kutyákkal, eső előtt 🙂

    Eszteréket most fotóztam másodszorra.

    Az első találkozásunk egy igazán különleges alkalomhoz kötődik: akkor ismertem meg őket igazán, amikor megszületett a kisbabájuk, és egy újszülöttfotózásra jelentkeztek.

    A felhívásom már rég betelt, de van az a fajta szimpátia, amikor egyszerűen nem tudsz nemet mondani…

    Újszülött fotózás otthon, a Velencei-tó körül, Fejér megyében

    „És hogy mi kell egy igazán jó fotózáshoz? Szerintem leginkább nyitottság”

    Szóval az első alkalom, pár héttel a kisfiuk születése után, egy igazán intim, érzékeny közeg volt.

    Az a fajta fotózás volt, ahol gyorsan kialakul a bizalom, és nem csak képeket készítünk…

    Már akkor nagyon egymásra hangolódtunk.

    Eszterék kedvesek, őszinték, olyan emberek, akikkel jó együtt lenni. Akikhez jó kapcsolódni.

    Most, bő egy évvel később újra találkoztunk.

    Már a természetben, a szabadban, ráadásul négy négylábú társaságában.

    Az időjárás 80%-os esőt ígért, de ők nem hátráltak meg, pedig még fel is ajánlottam egy másik időpontot.

    Végül csodás időnk lett.

    Az a fajta idő, amikor azt mondom magamnak: de jó, hogy nem halasztottuk el…

    Kár volt aggódnom.

    Családi fotózás Velencén, Fejér megyében.

    És hogy mi kell egy igazán jó fotózáshoz?

    Szerintem leginkább nyitottság.

    Az, hogy ne plusz nyűgként tekintsünk rá, hanem lássuk benne az értékét.

    Ne csak a végeredményt várjuk, hanem magát az élményt is megéljük. Mert a fotózás nem csak arról szól, hogy „készüljön pár szép kép”. Hanem arról, hogy megálljunk egy kicsit, hogy együtt legyünk, hogy ránézzünk egymásra, ne csak a hétköznapok sűrűjéből.

    Persze ehhez kell egy fotós is, aki nem pózokat erőltet, hanem hagyja történni a dolgokat.

    Aki türelmes a gyerekekkel, és inkább az őszinte pillanatokat keresi, mint a tökéletes beállításokat.

    Ez a fotózás is ilyen volt. Szabad, őszinte, tele nevetéssel és összebújással.

    Családi fotózás Velencén, Fejér megyében.
    Családi fotózás Velencén, Fejér megyében.
    Családi fotózás Velencén, Fejér megyében.

    Ha te is olyan fotózást szeretnél, ahol nem kell pózolni, csak jelen lenni, ahol a nevetések, ölelések és őszinte pillanatok kerülnek a képre, akkor szívesen találkozom veletek is.

    Ha kedvet kaptál egy fotózáshoz, vagy szeretnél több képet látni tőlem, nézd meg az Instagram-oldalamat: @havasp.aniko.photography

    Várlak szeretettel!

  • Nem szereted, ha fotóznak?

    Nem szereted, ha fotóznak?

    Családi fotózás Velencén, Fejér megyében.

    Nem szereted, ha fotóznak?

    Megnyugtatlak, ezzel nem vagy egyedül…

    Még én, fotósként is gyakran érzem magam feszélyezve a kamera előtt. 

    Nem tudom, hova nézzek, mit csináljak a kezemmel, vagy hogy kell-e egyáltalán bármit csinálni.

    És ha így vagy vele, az teljesen rendben van. 

    Nem mindenki szereti a figyelem középpontját. 

    Nem mindenki mosolyog önfeledten, ha egy objektív felé néz.

    Családi fotózás Velencén, Fejér megyében.

    De szerintem egy jó fotós nem csak a pillanatot kapja el.

    Hanem segít abban is, hogy elengedd magad.

    Hogy ne azon gondolkodj, jól áll-e a hajad, vagy mi látszik a képen. 

    Hanem egyszerűen csak jelen legyél. 

    Igazán.

    És ezekből a nyugodt, őszinte pillanatokból születnek a legszebb képek. ❤️

    Gyakran azokat a fotókat szeretik a legjobban a családok, ahol „nem történt semmi különös”. Csak egy ölelés. Egy pillantás. Egy kis kéz a nyakadon.

    Ezért mondom mindig: nem kell tudnod „fotózkodni”. Csak hozd magad. A többit rám bízhatod. 😉

    Családi fotózás Velencén, Fejér megyében.

    Ha kedvet kaptál egy fotózáshoz, vagy szeretnél több képet látni tőlem, nézd meg az Instagram-oldalamat: @havasp.aniko.photography

    Várlak szeretettel!

  • Miért fontos a családi fotózás, ha ott a telefon a zsebünkben?

    Miért fontos a családi fotózás, ha ott a telefon a zsebünkben?

    Családi fotózás a naplementében a Velencei-tó körül

    Miért fontos a családi fotózás, ha ott a telefon a zsebünkben?

    Ma már bárki bármikor előkaphatja a telefonját, és készíthet egy képet. Sosem volt ennyire könnyű fotózni, mint ma. De a családi fotózás mégsem erről szól.

    Nemcsak az elkészült fotókról… Sokkal inkább az együtt töltött időről, az élményről, amit ott kaptok, tőlem és egymástól is. Igen, egymástól is. Mert a rohanós hétköznapokban egyre nehezebben tudunk megállni, és csak egymásra figyelni. Eltenni a telefont, nem reagálni a percenként felbukkanó jelezésekre, ingerekre. Nagyon-nagyon nehéz jelen lenni. De törekedni kell rá, tudatosítani, hogy mennyire fontos. Nekünk is, és a gyerekeinknek is.

    Együtt, természetesen, ez a lényeg

    Egy fotózáson egymásra kell figyelnetek. Jelen lenni, megélni a pillanatot. Nem pózolunk, nincsenek műmosolyok. Csak ti vagytok, természetesen, együtt. Nekem ez a legfontosabb. Ezt szeretném megörökíteni. A családi dinamikátokat, azt, ahogyan ti együtt vagytok.

    Ehhez bizalom kell felém. Hogy elengedjétek a kontrollt, bízzatok bennem, hogy elkapom a pillanatot, és közben ti csak egymásra figyeljetek.

    Több, mint egy fotózás

    Egy ilyen alkalom nemcsak a képekről szól, hanem arról is, hogy legyen időtök megállni, kapcsolódni, nevetni, ölelkezni, úgy igazán. Ezekből a pillanatokból születnek a képek, amiket később visszanézve újra át tudtok élni egy darabot abból a napból. És talán nem is csak azt, hanem azt, akik akkor voltatok, együtt.

    Mert az idő rohan, a gyerekek nőnek, és sok minden feledésbe merül. De ezek a képek segítenek emlékezni. Arra, ahogyan egymásra néztetek. Ahogyan nevetett. Ahogyan ölelt. Nem kell tökéletesnek lennetek , csak jelen lenni. A többit rám bízhatjátok.

    Sokszor hallom, hogy a fotózás gondolata stresszt okoz, mit vegyünk fel, hogy fog viselkedni a gyerek, mi van, ha nem sikerülnek a képek? De hidd el, nem kell tökéletesnek lennetek. Nincs elvárás, nincs sietség. Épp attól lesznek a fotók szépek, hogy ti vagytok rajta, pont úgy, ahogy vagytok. A cél az, hogy jól érezzétek magatokat, és ez az érzés visszaköszönjön a képeken is.

    Néhány családfotóm inspirációnak itt található:

    https://havaspaniko.hu/csaladfotozas/

     

    Tudtad?

    A családi fotók erősítik a gyermekek önbizalmát

    A Psychology Today egyik cikke kiemeli, hogy a régi családi fotók nézegetése segíthet az embereknek emlékezni arra, hogy szerettek és fontosak voltak a családjuk számára. Ez különösen fontos lehet azok számára, akik életük során bizonytalanságot éreztek saját értékükkel kapcsolatban. 

    https://www.psychologytoday.com/us/blog/stonewall-strong/202008/how-scanning-old-family-photos-can-remind-you-youre-loved?utm_source=chatgpt.com

     

  • Látszódni – nem csak anyaként

    Látszódni – nem csak anyaként

    Családi fotózás a naplementében a Velencei-tó körül

    Látszódni – nem csak anyaként

    Mikor kisbabát szerettem volna, azt hittem (ma már tudom, hogy tévesen), hogy csak akkor leszek igazán Nő, ha Anya is leszek.

    Az anyaság a személyiségem és az identitásom része. Hálás vagyok, mert tudom, hogy nem mindenkinek adatik meg. De talán épp emiatt, hogy nem jött könnyen, sokáig bűntudattal járt, ha úgy éreztem, magamra is szeretnék időt fordítani.

    Vajon mennyi az az idő, amit lelkiismeret-furdalás nélkül magamra fordíthatok?
    Ez egy visszatérő kérdés volt az anyaságom első éveiben.

    Ahogy a cukormázas elképzelésekből belekerültem az anyaság valóságába, rájöttem, mennyi kihívással és nehézséggel is jár. Sokszor annyira elvesztem benne, hogy már nem is találtam meg önmagamat…

    Sok idő kellett, míg megértettem: akkor tudok igazán adni, ha én is jól vagyok. Ha szánok magamra időt, ha én is számítok.

    A fotózásaimon, különösen a kisebb gyerekes anyukákat, gyakran figyelmeztetnem kell:
    Ti is rajta lesztek a képeken. Nem csak a gyerekek.
    Nem csak róluk szól a fotózás, hanem rólatok is.

    Tavaly először engedtem meg magamnak, hogy elmenjek egy fotózásra, ami csak rólam szólt. Nem volt ott a család, nem rohangáltak körülöttem a gyerekek. Furcsa érzés volt a kamera másik oldalán állni, de ahogy feloldódtam, egyre jobban kezdtem élvezni. Jól esett, hogy ez tényleg csak rólam szólt. És megfogadtam, hogy ezentúl gyakrabban leszek a kamera másik oldalán – mert olyan önbizalmat adott, amire nem is számítottam.

    Közeledik a nőnap.
    Várjuk, hogy minket ünnepeljenek. De vajon kívülről kell ezt várnunk?
    És mi? Mi kellőképpen ünnepeljük magunkat? Nőnapkor – és az év többi napján is?

    Szerintem magunkat kell először ünnepelnünk.
    Hogy megajándékozzuk magunkat egy kis énidővel.
    Legyen az egy séta a természetben, egy jó könyv, egy finom kávé – vagy bármi, ami feltölt.

    Vagy akár egy olyan fotózás, ami csak rólad szól.
    Ami önbizalmat ad.

    Bárhogy is, a lényeg, hogy ne felejtsd el is lenni, amellett, hogy Anya vagy.

    A képen én vagyok, amikor megengedtem magamnak egy kis énidőt. 🙂

  • Érzelemteli fotók – fotótippes útmutató

    Érzelemteli fotók – fotótippes útmutató

    Családi fotózás a naplementében a Velencei-tó körül

    Érzelemteli fotók a gyermekedről

    Fotótippek anyukáknak

    Ne a tökéletes képekre fókuszálj,

    hanem a pillanat megélésére!

  • Élet egy újszülöttel – ahogy megéltem anyaként, és ahogy megörökítem fotósként…

    Élet egy újszülöttel – ahogy megéltem anyaként, és ahogy megörökítem fotósként…

    Újszülöttfotózás otthon a Velencei-tó körül

    Élet egy újszülöttel

    – ahogy megéltem anyaként, és ahogy megörökítem fotósként

    Lassan gurultunk lefelé egy téli napon a meredek, deres kocsilejtőn. Én, a férjem és a háromnapos kisfiunk végre hazatértünk a kórházból.🙏

    Egy pillanatra megállt az idő. 

    Egyszerre hátranéztünk a hordozóból alig kilátszó kisbabánkra, majd egymásra pillantottunk.

    Most mi következik?🫣

    Évekig vártunk arra, hogy a pocakomba költözzön, de arra nem is gondoltunk, hogy mi lesz, miután onnan kikerül.🤱🏻

    Életünk legizgalmasabb és legfélelmetesebb szakasza kezdődött el.

    Aztán, majdnem napra pontosan hét évvel később, minden megismétlődött.❤️

    Lágy babaillat, kialvatlansággal és fáradtsággal a levegőben.

    Határtalan öröm és végtelen aggódás váltakozása, akár percenként.

    Élet egy kisbabával.🤭

    Az újszülöttfotózás az egyik kedvenc fotós témám.

    Elvarázsol minden alkalommal…☺️

    Beengedtek az otthonotokba, ahol halkan, suttogva lépkedek.
    Ez az időszak egyszerre izgalmas és félelmetes, mégis végtelenül intim és csodálatos.🥰

    Hatalmas bizalom, hogy megengeditek, hogy veletek lehessek, és megörökítsem ezeket a pillanatokat.
    Hogy közel mehessek hozzátok, és a védtelen kisbabátokhoz.🙏

    Van, hogy káosz fogad a lakásban, és van, hogy pedáns rend.
    Van, hogy bizonytalan, és van, hogy magabiztos anya.

    Van, hogy a baba sírós, és olyan is van, hogy nyugodt.

    Nincs két egyforma család és körülmény.

    És nekem fotósként nincsenek elvárásaim….

    Én alkalmazkodom hozzátok.

    A kisbabátok pedig mindenféle póz és beállítás nélkül is tökéletes – pont úgy, ahogy van.❤️

  • 2024 tanulságai…

    2024 tanulságai…

    Családfotózás a Velencei-tó körül a naplementében

    2024 tanulságai…

    2024

    Az év közepén elbizonytalanodtam.🤔

    Tele voltam kétségekkel, hogy ebben a hatalmas social media zajban, ami állandóan körülvesz minket, kell-e még nekem is zajonganom.🤷🏻‍♀️

    Tudok-e olyan tartalmat adni, ami valóban értékes, ami túlmutat a képeken? Egyáltalán, érdekel-e ez bárkit?

    Aztán szép lassan a belső kritikusom elkezdett csendesedni, az, aki korábban hangosan azt mondogatta (sőt, sokszor kiabálta):

    Hogy az ezredik fotós ezredik képe.

    Hogy más fotósok jobban csinálják.

    Hogy ők ügyesebbek, kreatívabbak.

    Rájöttem, hogy nem kell mindenkinek megfelelnem.

    Rájöttem, hogy azzal, hogy hasonlítgatom magam másokhoz, nem jutok előre.
    Rájöttem, hogy a legfontosabb, hogy mindig önazonos legyek, és örömmel csináljam azt, amit szeretek.
    Még akkor is, ha mások másképpen csinálják…💪
    Mindeközben 2024 rengeteg olyan új és visszatérő családot hozott nekem, akikért nem lehetek elég hálás… 🙏

    Sokatokkal kerültem annyira egy hullámhosszra, és töltődtünk közösen az együtt töltött időből, hogy alig várom, hogy jövőre újra találkozzunk. ❤️

    2025 – folyt. köv.

  • A tökéletesség illúziója…

    A tökéletesség illúziója…

    A tökéletesség illúziója

    Nem szeretnék tökéletesnek tűnni. Nem is vagyok az. Közel sem.
    A fotóim sem azok, és a családjaim sem.🤷🏻‍♀️

    Igazából mást sem látunk a social felületeken, mint tökéletes életeket, embereket, családokat…

    Sokat gondolkodok rajta, hogy az én oldalam is azt az illúziót keltheti az emberekben, hogy már megint egy tökéletes család, csillogó-villogó, jól megkomponált kép.🧐

    Fotósként, aki színekkel és fényekkel foglalkozik, valóban „szép” képeket mutatok nektek. Ez a munkám: szépet alkotni, szépet adni.
    De ez közel sem jelenti azt, hogy az emberek, akiket fotózom, tökéletesek.

    Hogy mindig boldogok.
    Hogy nincs veszekedés.
    Hogy a gyerekek mindig jó testvérek.

    Mégis azt szeretném, hogy ez inkább motiváljon benneteket.☝️
    Nem a tökéletességet szeretném mutatni, hanem azt, hogy megálljatok egy pillanatra a hétköznapok hajszájában.
    Hogy rácsodálkozhassatok egymásra és a gyerekeitekre.
    Hogy egyáltalán egymásra figyeljetek.❤️

    Amit a social felületeken láttok, az egy ember életének csupán töredéke.
    Attól, hogy valaki vidáman mosolyog egy képen, lehet, hogy nagyon nehéz hónapokon van túl.
    Attól, hogy egy újszülött képet láttok, lehet, hogy évek próbálkozása és fájdalma van mögötte.
    Attól, hogy vidáman mosolygó testvérpárt láttok, lehet, hogy ez egy nehéz, féltékenységgel teli időszak is számukra. 😕

    Ne ítéljetek elsőre.
    Ne higgyétek, hogy egy szép kép mögött minden tökéletes…
    De hiszem, hogy érdemes megörökíteni, kimerevíteni a pillanatot, úgy ahogy most vagytok. Még akkor is, ha nem minden tökéletes.❤️
     
  • Mérnökből fotós?

    Mérnökből fotós?

    Családfotós és gyerekfotós

    Mérnökből fotós?

    Hogyan lettem fotográfus?

    Kezdhetném azzal, hogy már gyerekkorom óta fotós szerettem volna lenni, de én nem születtem fényképezőgéppel a kezemben.🤷🏻‍♀️Kanyargós út és egy jó adag önismereti munka vezetett odáig, hogy fotográfus lettem.Két mérnöki diplomával a kezemben váltottam, ezzel magamat is meglepve.🫣

    A nagyfiam születése indított el a változás útján. Akkor kérdőjeleztem meg először, hogy jó helyen vagyok-e. Tényleg a mérnöki szakmában van a helyem? Jól érzem magam benne?

    Aztán visszanyúltam a kezdetekhez. Milyen gyerek voltam, mi érdekelt a legjobban?Cserfes, mosolygós, barátkozós és nagyon kreatív kislány. Imádtam alkotni, de még ennél is jobban szerettem ezzel örömet okozni másoknak.🤗A műszaki dolgok egy cseppet sem érdekeltek – és ez ma sincs másképp.😬

    Amikor megszületett a fiam, szüntelenül fotóztam. Egész álló nap. Sokat vártunk rá, és amikor megérkezett, egyszerűen nem tudtam betelni a látványával.❤️
    Volt, hogy 100 képet kattintottam egy nap alatt a pár hetes kisbabámról.😅
    A sokadik betelt memóriakártya után úgy döntöttem, hogy kevesebb, de profibb képeket szeretnék készíteni. Nem sokkal később pedig már fizettem is be a tandíjat egy fotós képzésre.

    Először éreztem igazán, hogy a helyemen vagyok. Beszippantott a fotózás.☺️

    Aztán szép lassan kialakult a saját stílusom és a témám is.
    Rájöttem, hogy a legfőbb célközönségem a gyerekes családok, hiszen hozzájuk tudok a legjobban kapcsolódni. Imádok gyerekekkel lenni, és hamar megtalálom velük a közös hangot.🥰
    A természetben, szabadban szeretek a legjobban fotózni, kötetlenül barangolva.🍃
    Az érzések és érzelmek megörökítésére törekszem – a mosolyokat, öleléseket, kapcsolódásokat keresem.
    A képek mellett minden esetben élményt is szeretnék adni: teret a kapcsolódáshoz, a hétköznapok sűrűjéből.🤗
    Az én dolgom mindeközben az, hogy megörökítsem a pillanatot.

    Sokáig nem tudtam, hogy most mérnök vagy fotográfus vagyok-e. Vajon értékesebb-e egyik szakma a másiknál?
    Ma már tudom, hogy nem kell összemérnem őket, és mérnöki diploma ide vagy oda, a munkám nagyon értékes.
    Én pedig büszke vagyok rá, hogy mertem váltani és fotográfus lettem.🙏